Megdönthetetlen

A döntések kérdésköre gyakori téma legtöbbünk életében. Gyakorlatilag naponta csillió döntést hozunk meg, egyiket a másik után, attól a pillanattól fogva, hogy reggel kinyitjuk a szemünket. 

Nem meglepő, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a legtöbb döntést tudatosságunk aktív részvétele nélkül hozzuk meg. Egyébként ezért is kifejezetten fontosak a jó szokások az életünkben (és itt a jó alatt határozottan azt értem, hogy a minket és a céljainkat támogató szokások), hogy az ilyen esetekben legalább a jól kialakított életvitel és szokásrendszer megtartja az embert és segít kedvező irányba terelni az eseményeket. 

Visszatérve a döntésekre, én azt vettem észre magamon és környezetemben is, hogy az embereknek van egy mondjuk fix döntési energiájuk egy adott napra, vagy egyébiránt bármilyen időszakra levetítve. Ezt elsősorban a tudatos döntésekre alkalmazzuk és az olyanokra, amelyeknél van valamilyen meghatározó érzelmi töltet. És nagy általánosságban elmondható, hogy akkor jön el a döntésképtelenség állapota, amikor ez a fix döntési energia elfogy és már valóban képtelenek vagyunk dönteni, egyszerűen belefáradunk a helyzetbe.

A teljességhez természetesen az is hozzátartozik, hogy lényeges, hogy kinek mi az, ami érzelmi fennforgást okoz, mert ez nagyon egyénfüggő. Van akinek az is ebbe a kategóriába sorolható, hogy mit vegyen fel (na persze nem a ruha maga, hanem az hogy milyen képet kíván sugározni magáról ezáltal) és van akinek csak az életére nagy hatást tevő döntések kerülnek ebbe a kalapba. 

Elfogadva, hogy egyik állapot sem jobb vagy rosszabb mint a másik fontos megértenünk, hogy mi hol vagyunk ezen a skálán és mennyi olyan helyzet van a mindennapjainkban, amihez komoly érzelmi töltet társul. És itt szeretném is felhívni a figyelmeteket arra, hogy a komolyságot nem csak volumenben mérjük, azaz minél nagyobb az érzelmi töltet annál komolyabbnak könyvelhetjük el, hanem minőségben is. Ugyanis vannak olyan érzelmi vonatkozások, amiket nehezebben kezelünk, mondjuk van akinek egy szorongás vagy aggodalom már ilyen, mások számára a félelem megjelenéséig nem üti meg az ingerküszöbüket.

Minderre rákerül annak a bűvös kérdésnek a feszültsége, amit gyakran hallok tétovázó vagy éppen virtuálisan körbe-körbe járkáló barátaim vagy éppen a hozzám forduló kérdezők szájából és persze esetenként a saját belső hangomtól is: De mi van, ha rosszul döntök? 

Ezért a történet folytatásaként erről fogok írni a következő bejegyzésben 🙂

Kép Victoriano IzquierdoUnsplash