Tegyük fel hogy kitalálsz valamit. Ami még ráadásul jó ötletnek is tűnik. Aztán ki- és átgondolod, hogy hogyan tovább. Tanulsz, ismereteket szerzel, netán tervet készítesz. Azt érzed mindennek meg kell lennie és majd akkor… Azután persze valamiről mégiscsak kiderül, hogy nincsen meg és ezzel visszaugrassz megint a startmezőre és kezded elölről. Megszerzed a hiányzó infókat, de akkor már át is kell gondolni, sőt újra kell tervezni, hogy aztán – immár az új ismereteid birtokában – megint rágyere, hogy ismét van valami, amire nem gondoltál és az egész kezdődik előről.
És ebben az az igazán lehangoló, hogy ez a ciklus a végtelenségig folytatható.
Pontosan úgy, mint annak a firtatása, hogy megtettél-e mindent az adott helyzetben, ami tőled telt. Mert ugyebár ezt ki dönti el? Ki mondhatja meg azt, hogy megtettél-e minden tőled telhetőt? Nyilván csak te. Viszont ennek többnyire nincs objektív mérőrendszere, ami alapján pártatlanul megállapítható lenne, hogy mennyi is pontosan az elég.
És ha mondjuk a helyzet egyáltalán nem úgy alakult, ahogy te szeretted volna, esetleg valami számodra nehezebben emészthető dolog történt, akkor könnyen belecsúszik az ember lánya az önvádba és bűntudatba. Innentől pedig egész biztosan sosem fogod azt érezni, hogy te mindent megtettél.
Mert utólag mindig eszedbe jut valami, amit még tehettél volna. Ezt persze a mostani tudásod birtokában mondod. Ezért érdemes feltenni ilyenkor magadnak a kérdést, hogyha megint abban a helyzetben lennél, pontosan ugyanannak a tudásnak a birtokában mint akkor (nem a mostani fejeddel!!!) vajon másként döntenél-e? Azt ajánlom, hogy mielőtt esetleg rávágnád, hogy igen, azért gondolkodj el rajta 🙂 mert egészen valószínű, hogy akkor, ott, azon információk tükrében azt a döntést tudtad meghozni. De ennek következményeiről és veszélyeiről bővebben írtam már a Boldogságlámpás című blogbejegyzésemben.
Szóval a kérdés az, hogy neked mitől lesz valami elég. Mitől leszel elég jó, okos, szép, sikeres, összeszedett (és más értelemszerűen ide helyettesíthető számodra kérdéses tulajdonságú)? Mikor tettél eleget?
Mi lenne, ha ezt az egészet egy pillanatra megfordítanánk? És abból indulnánk ki, hogy már most is elég vagy. Nem azért leszel elég, amit elérsz. Nem attól, amit megvalósítasz. Nem az eredményeidtől. Nem attól, hogy hogyan viselkedsz, vagy hogyan nem. És attól sem, amit mások mondanak. MOST hunyd be a szemed , húzd ki a gerinced egyenesre és csak egyetlen perc erejéig engedd meg magadnak, hogy átérezd, hogy már most elég vagy, mindig is az voltál és mindig is az leszel, ez a születési jogod 🙂 Majd nyisd ki a szemed és éld tovább úgy az életed, hogy érzed és tudod ezt az az igazságot.
Kép: Alexandru Zdrobău – Unsplash
