A szokásaink tesznek minket azzá, akik vagyunk! Szerintem ez egy olyan alapigazság, amit méltatlanul gyakran felejtünk el. Mert mindig a Naaaagy ÁTTÖRÉSEKET várjuk, a katarzist, a mindent megváltoztató LÉNYEGET és ezért gyakran nem is vesszük észre, hogy a csoda igazából a mindennapokban valóságában történik. Tesszük mindezt azért, mert annyira a vágyott célra koncentrálunk, hogy időközben megfeledkezünk az oda vezető útról, megfeledkezünk azokról a lépésekről, amik ezekhez az áttörésekhez vezetnek és végül már egyedül és kizárólag csak az eredményre fókuszálunk.
De tegyük fel egy pillanatra – a példa kedvéért, hogy megvan az önismereti körökben időről-időre szentgrálként felbukkanó Áttörés. Elképzeltétek? Megvan az érzés? Akkor most megkérdezem, hogy : Na, akkor most mi van? Mi történik ilyenkor?
Ugyanis az a tapasztalatom, hogy általában ezzel elintézettnek is szeretnénk tekinteni a dolgot, hiszen elértük AZ Áttörést. Ám a valóságban persze természetesen mégsem ez történik és mi csalódottan vesszük tudomásul, hogy mégsem változtak meg teljesen a dolgok. Azt azért nem mondanám, hogy minden ugyanaz, csak egyáltalán nem olyan, mint ahogyan képzeltük, mivel alaposan megnehezíti a dolgunkat az a tény, hogy amikor már képesek vagyunk máshogy csinálni dolgokat, mert megvolt AZ Áttörés, akkor sem megy mindig és folyton. Merthogy AZ Áttörés valójában egyetlen dolgot csinál meg (mondjuk azt nagyon 😉 ) megadja a döntés lehetőségét, hogy egy azonos helyzetben mostmár legyen választásom.
Félre ne értsetek, fontos dolognak tartom AZ Áttöréseket, csak a helyét firtatom, mert szerintem sokkal inkább valaminek a kezdete, mint valaminek a vége. (És akkor most engedjük el azt a gondolatkört, hogy minden vég valaminek a kezdete is annak érdekében hogy ne keveredjünk filozófiai féregjáratba 🙂 )
A lényeg az, hogy az új szokás egy folyamat, azaz időre van szükségünk, míg beépül az életünkbe, ugyanúgy egyébként, ahogy tudattalanul a rossz szokásainkat is idővel építettük fel. Valójában attól szilárdul meg az új minta az életünkben, hogy újra és újra megerősítjük, hogy minden egyes alkalommal meghozzuk az új döntést. Így valójában nem az a fontos, hogy nagy döntésekben az új mintát erősítsük meg, hanem a dolog számossága segít, minél többször hozzuk meg annál könnyebben fog menni, annál természetesebbnek fogjuk érezni és annál kevesebb energiát kell fektetnünk abba, hogy működni tudjon. Ezért érdemes ilyenkor – amikor AZ Áttörések után vagyunk – türelmesnek lenni önmagunkkal és ne adjuk fel, amikor egyszer-egyszer mégiscsak visszacsúszunk a régi mintába, mert igazából ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy semmi sem változott és már megint az van, csupán annyit jelent, hogy emberek vagyunk.
Kép Pablo Merchán Montes – Unsplash
