Inspirációk
Taoizmus
A taoizmus egyik alaptanítása az áramlás, vagyis annak megértése, hogy a dolgok folyamatos változásban vannak, ám ez az átalakulás rendezett törvényszerűségek mentén történik és teljes mértékben nélkülöz minden véletlenszerűséget. Ez a számomra igen fontos tanítás egészen korán ráébresztett arra, hogy mindaz, amit az egyensúlyról és harmóniáról gondolok teljesen valószerűtlen. Ugyanis az egyensúlyt mégis döntően egy célként értelmezzük, egy állapotnak, amit el kell érnem és amennyiben ez megtörténik, akkor hátradőlhetek, mert készen vagyok, végeztem. Azonban hogyan is lehetne valami ilyen módon állandó és rögzített egy olyan világban, melynek egyetlen változatlan törvényszerűsége maga a változás? Ezért számomra az egyensúly minden pillanatban szoros összefüggésben van az áramlással, ahogy a külső hatások érnek aszerint igazítom a belső feltételeket és a hozzáállásomat.
A taoizmus általam tanulmányozott és gyakorolt ágának másik fontos alapgondolata a hármasság köré épül, azaz a test, az energetika és a szellem egyidejű, egyenrangú ápolása. Ennek az elvnek a megértése és gyakorlati alkalmazása során ébredtem rá arra, hogy az egyensúlyt több szinten is lehet és érdemes értelmezni, megélni. Természetesen mindig függ a céltól a mi és a hogyan is, de az egészen biztos, hogy teljesen más minőségű megélést és életet hoz létre, ha tudatosan gyakorolunk mindhárom szinten.
Leegyszerűsítve a három szintet azt mondhatjuk, hogy a testtel való munka felöleli a megfelelő mozgást, a helyes alvást és étkezést, valamint a (számunkra és aktuálisan) jól kialakított környezetet. Az energetika természetesen lefedi az energiával való közvetlen munkát (vagyis qi gongot), de mindenképpen ide sorolható a megfelelő légzés és az érzelmeinkkel való helyes bánásmód megvalósítása. Míg a harmadik szinthez köthető az elménk mellett a szellemünk művelése is, azaz a tanulás, megértés mellett a bennünk lévő elpusztíthatatlan, eredendő lényegiséggel való foglalkozás.
Nyilvánvalóan azonban technikailag nem egyidőben folyik mindhárom szint művelése, és különösen igaz ez annak tükrében, hogy a gyakorlást a különböző ciklusokhoz igazítva végezzük. Inkább arra utal, hogy tudatosan kezeljük a test, az energia és szellem művelését is, részese mindennapi életünknek.
Harcművészet
A harcművészet számomra nagyon sokat jelent, hiszen ezzel indult az utam is. Az azóta eltelt több mint húsz év folyamán rengeteget időt és energiát fektettem bele és elképesztően sokat kaptam tőle. Ami számomra kulcsfontosságú a harcművészetekben, hogy megtanított a saját határaimat felismerni majd meghaladni, s tette mindezt a test segítségével. Mert alapvetően mindegy hogy honnan közelítesz a rendszer felé, a testtől haladsz a szellem felé vagy fordítva, a lényeg az, hogy végső soron minden mindennel összefügg.
Napjainkban az elterjedt nézőpont, hogy a tudatosság hat a testre, rengeteg helyen lehet erről olvasni már, ugyanakkor az csak mostanában érte el a köztudatot jobban, hogy a test felől is jelentős hatást gyakorolhatsz a szellemre. Én gyakran használtam ezt a tanítványaim esetében is, például egy különösen nehéz vagy szétszórt időszak esetében rendszeresen csináltunk hasizom gyakorlatokat, ami aztán az edzést követő napokban – az izomláz miatt – újra és újra visszahozta a tudatosságukat középre. Vagy hogy egy másik példát említsek, közvetlen összefüggés van egy ember fizikai és tudati lazasága – merevsége között, vagyis minél könnyedebb, lazább a megélésed annál hajlékonyabbá válik a tested is. Így ha (fizikailag) nyújtasz azzal is gyakorolhatsz közvetlen hatást az elképzeléseid és hozzáállásod rugalmasságára. Természetesen itt is, mint mindig, a tudatosság meghatározó szerepet tölt be az átvitel hatásosságában, mivel a tudatosság megléte sokszorozza a “hatékonyságot”.
A harcművészetek számomra egyáltalán nem csak a mozgásról szól, nekem ez ennél sokkal több, a kung fu életforma. Meghatározza a gondolkodásmódomat és a világhoz való hozzáállásomat. Amikor erről kérdeznek gyakran közelítem meg ezt úgy, hogy igazából én egy harcművész vagyok, aki bejár a multiba dolgozni, nem pedig egy multiban dolgozó ember, aki alkalmanként eljár kung fu edzésre. Nem tűnik nagy különbségnek, de alapvetően határozza meg azt, hogy hogyan szervezem az életem és mik a prioritásaim.
Öt Bölcsesség
Az Öt Bölcsesség közvetlenebb formában a hagyományos öt Buddha család tanításán alapszik, hogy mindannyiunk működését lényegében áthatják bizonyos minőségek, s ezek határozzák meg hogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk.
Sajnos a legtöbb nyugati kultúrában nincs nagyon hagyománya az érzelmekkel való érdemi munkának, ez alól Magyarország sem kivétel, bár azt tapasztalom igen nagy szükség volna rá, tekintve, hogy “sírva-vigadós” nemzet vagyunk, vagyis elég magas érzelmi intenzitás jellemzi a mindennapjainkat. Félreértés ne essék, nem az érzelmekkel vagy az intenzitással van gond, hanem azzal, hogy nem kaptunk se perspektívát, se módszereket a kezelésükhöz. Azaz egy átlag embernek nagyjából két választása van: vagy elfojtja azokat az érzelmeket, amiket nem tud, nem akar, vagy valamilyen okból nem lehet megélnie vagy ráborítja másokra. Egyiket se mondanám kifejezetten szerencsés megközelítésnek. Az elsővel alapvetően az a gond, hogy idővel mindenképpen testi tünetekké manifesztálódik az elnyomott érzelem és különféle betegségek formájában jelenik meg. A másikkal pedig nyilvánvalóan a környezetünkre gyakorlunk elég kedvezőtlen hatást és valójában rájuk hárítjuk a felelősséget a saját érzelmi állapotunk miatt.
Kell lennie tehát egy harmadik útnak is, amikor is megengedjük és megéljük az összes érzelmünket. Amikor nincs olyan érzelem, ami toltott vagy elfogadhatatlan, sőt ezen túllépve képesek vagyunk eljutni annak megértéséig, hogy az érzelmeknek helyük és szerepük van és helyesen kezelve őket valójban felismerhető, hogy mindannyain bölcsességet rejtenek.
ThétaHealing
Akkoriban akadt az utamba a ThétaHealing, amikor éppen ott tartottam bizonyos dolgokkal, hogy úgy éreztem már így is rengeteget foglalkoztam velük mégsem tapasztaltam azt a mértékű javulást, amit a befektetett idő és energia indokolt volna. Praktikus ember lévén így néhányat le is zártam azzal, hogy akkor “ok, tehát ez erre az életre ilyen”.
Az a nehéz a tudatosságban, hogy eljön az a pont, mikor van rálátásod a dolgaidra, tehát látod és érted, hogy nem jó neked, amit csinálsz, de még nem tudod nem csinálni. Ez gerjeszt némi feszültséget és idővel elég sok bűntudatot, mert felmerül a kérdés, hogy miért csinálod ha egyszer már tudod, hogy nem jó neked?
Ha magaddal dolgozol érdemes emlékezni rá, hogy ez egy folyamat: először semmi sincs, és az ember csinálja, amit szokott. Aztán lassan kialakul a tudatosság, kezdetben arra, hogy itt valami történik, majd idővel arra is, hogy mi történik, ez később részleteződik és megszületik a felismerése, hogy mi is zajlik valójában. Ekkortájt jön el a pont, hogy már látod mi zajlik, de mégsem tudod megakadályozni – ez az imént említett kritikus pillanat. Végül persze hepienddel végződik a történet, ha tovább folytatod a törekvéseket, ilyenkor már tudod, hogy mi következik és el tudod kerülni, ha úgy döntesz.
A théta rengeteget segített abban, hogy áthidaljam azt a szakadékot, hogy mást gondolok és mást érzek egy adott dologgal kapcsolatban, és hogy ennek nem kell logikusnak lennie. Mert vannak dolgok, amik megkerülik bennünk a józan ész fogalomköreit és látszólag teljesen értelmetlen alapokon működnek. Azonban ez mégsincs teljesen így, egyszerűen csak nem a logika mentén szerveződnek, de rendszerük, helyük és szerepük azért van. Ezért lehet az, hogy ha megtaláljuk és megértjük ezeket a mozgatórugókat, akkor meg is tudjuk őket változtatni. Nekem elképesztő élmény volt, hogy végül azokon a dolgokon is tudtam változtatni általa, amiket elkönyveltem erre az életre ilyennek.