Azt hiszem a boldogságról írtam már jó néhány bejegyzést, mégis olyan témának látom ezt, amihez érdemes időről-időre mindenképpen visszatérni és átgondolni az ezzel kapcsolatos nézőpontunkat. A boldogság számomra azért is érdekes kérdés, mert boldognak lenni egyszerre mélységesen különleges és megragadhatóan hétköznapi állapot. Amit azonban szerintem elég fontos előrebocsátani mikor erről a témáról értekezünk, hogy boldognak lenni, nem azt jelenti, hogy nem vagy boldogtalan. Ez utóbbi megközelítéssel sajnos elég sokat találkozom, főként azért, mert én az a fajta ember vagyok, aki nekiszegezi adott (megfelelőnek tűnő) pillanatban random embereknek a kérdést, hogy és “mondd, te boldog vagy?”. És gyakran kapok erre (számomra) kitérő jellegű válaszokat, mint például “semmi okom nincs rá, hogy ne legyek” vagy “igazából mindenem megvan”, ami még nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy boldog vagy…
Nekem a boldogság elég egyértelmű dolog, ha valaki az, akkor azt összetéveszthetetlenül érezni, mert úgy sugározza magából, mint jobb példa híján egy felkapcsolt lámpa 🙂 És itt egyáltalán nem arra gondolok, hogy folyamatosan vidám, vagy sosem történik vele semmi rossz, bármilyen meglepő is lehet elsőre a boldogság természetes állapotunk. Kivéve persze, ha gondoskodunk róla, hogy elrontsunk azt, néhányunknak sajnos megvan ez a passziója.
Ennek az egyik, ha nem a leggyakoribb általam tapasztalat formája az, hogy folyamatosan felülbíráljuk a döntéseinket, utólag. Tesszük ezt különösen akkor, amikor olyan információ birtokába jutunk, ami megváltoztathatta volna az adott döntést, DE egyáltalán nem állt rendelkezésre, amikor az adott döntést meghoztuk. Ez egy igen érdekes műkődése az emberi elmének, mert nyilvánvalóan a mostani tudás birtokában már máshogy döntenénk, viszont pont ez a lényeg, akkor ezt nem tudtuk, nem volt honnan tudnunk. Mégis gyakran szapuljuk magunkat miatta, hogy nem így kellett volna dönteni, mert…
Ezzel azonban van egy aprócska probléma, mégpedig az, hogy folyamatosan a múltban tart minket, mert azon rágódunk, mit és hogyan tehettünk volna másként. Innen pedig elég nehéz szabadulni. A megoldás ugyanakkor nem olyan komplikált, mint elsőre tűnik 🙂 annyira van mindösszesen szükségünk, hogy megértsük és elfogadjuk, hogy adott időpillanatban megtettük a tőlünk telhető legjobbat. Ekkor megbocsátunk önmagunknak és elengedhetjük a helyzethez kötődő ragaszkodásukat, vagyis pontosabban a kudarchoz való ragaszkodásukat. Sokan azt hiszik csak a jó dolgokhoz ragaszkodunk, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez nem így van. A rossz dolgokhoz is tudunk ragaszkodni, mert nyerünk belőle valamit, valamit, ami számunkra elég fontos és gyakran a cselekedeteink és döntéseink azt mutatják, hogy fontosabb mint a saját boldogságunk… Ilyen például, hogy a megszokott dolgok ismerőssége biztonságot ad, ennek egy érdekes aspektusáról fogok a következő bejegyzésemben írni.
Kép Zhaoli JIN – Unsplash
