Az emberek többségének van egy olyan elképzelése, hogy a fájdalom rossz dolog, és el kell kerülni bármi áron. Aminek persze jobbára az lesz a következménye, hogy az elkerülés közben igazából rengeteg szenvedést generálunk magunknak, de ez egy másik mese 🙂
Én azt gondolom, hogy a fájdalmat ebben az emberi létsíkban nem nagyon lehet elkerülni, és ahogy a Borg mondaná “minden ellenállás hasztalan”, az viszont hogy mennyire szenvedünk tőle teljesen a mi kezünkben van. Ez a két fogalom gyakorta összekeveredik bennünk, pedig a fájdalom az élet természetes része, egyfajta figyelmeztető és jelzőrendszer, például emiatt nem teszed tűzbe a kezed, mert tudod hogy fájni fog, tehát megóv attól, hogy maradandó károsodást szenvedj. A fájdalom esetében azért érdemes különbséget tenni jó és rossz fájdalom között, és hogy ne szálljon el ez nagyon metafizikai irányba, vegyük példának a testedzést.
Egyszer, jó néhány évvel ezelőtt egy, akkor külföldön élő barátom megkért, hogy állítsak neki össze egy rövid kis edzés programot, amivel megmozgathatná magát és hosszabb kihagyás után újrakezdhetné az edzést. Pár héttel később jelezte hogy nem jó, mert fájdalmai vannak a gyakorlatok miatt. Ezen eléggé meglepődtem, mert úgy állítottam össze a gyakorlatsor, hogy azért ne jelentsen kiemelkedő terhelést, de utána kérdezve, hogy mi meg hol fáj sem sikerült rájönnöm, hogy mi lehet a baj. Majd egyszercsak rámtört a megvilágosodás, és megkérdeztem az illetőt, hogy lehetséges lenne-e hogy “csak” izomláza van. Ő visszakérdezett, hogy honnan tudja hogy izomláz-e. Ez alaposan feladta a leckét, és rá kellett jönnöm hogy nem tudom elmagyarázni neki, hogy mi a különbség az igen természetes izomláz és az izomfájdalom között, amit a rosszul végrehajtott gyakorlat vagy sérülés okoz. Visszatérve a kiinduló gondolatra, itt az izomláz a jó fájdalom, azt jelzi fejlődsz 🙂 míg a sérülésből fakadó fájdalom a rossz fájdalom, mert azt jelenti valami baj van. Ehhez azonban tudatosságra van szükség, mert ismerni kell ebben az esetben a saját testedet, tudni kell a határaidat, és figyelni kell a tested jelzéseire. Természetesen ez a példa más helyzetek is lefordítható.
Ami a szenvedést illeti, az teljesen más kérdés. Az akkor jön létre, amikor a fájdalomhoz mindenféle jelentéstartalmakat és háttértörténeteket kapcsolunk. Ez sokszor azért történik, mert úgy érezzük a szenvedés feljogosít minket dolgokra, a szenvedéssel kiérdemlünk dolgokat, és e furcsa logikában érvényes szabályok szerint: minél nagyobb a szenvedés, annál érdemesebbek vagyunk. Előfordul az is, hogy a szenvedés miatt kapunk figyelmet és törődést, emiatt ezzel azonosítjuk. Vagy esetleg a szenvedés által belemerülhetünk az önsajnálatba, ami kiváló mentségül szolgál arra, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk a tetteinkért és az életünkért. Ezek az utólagos jelentések, érzelmi és mentális töltetek okozzák valójában a szenvedés, és idővel az imént említett okok miatt, elkezdünk ragaszkodni a szenvedésünkhöz. Ami pedig felteszi a koronát erre a történetre, hogy idővel a biztonságot is hozzákötjük a szenvedéshez, lehet hogy a helyzet nem jó, sőt kifejezetten rossz nekem, de legalább ismerős és kiszámíthatóan szar, ami még mindig jobb, mint kilépni a félelmetes ismeretlenbe.
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]
