Az önfegyelem mellett a kitartás a másik lényeges erény, amit a harcművészetek gyakorlása által valósítottam meg az életemben. Számomra a két dolgok között azonban szoros összefüggés van, mert lényegében az önfegyelem teszi lehetővé a kitartást is. Ha jobban belegondolok nem nagyon láttam még kitartó embert, akiből hiányzott volna az önfegyelem 🙂
A kitartásnak számomra igen fontos eleme az, hogy valaki konzekvensen és rendszeresen csinál valamit, de még tovább megyek, lényeges pontja az a hozzáállás is, hogy megoldásokat keres és nem kifogásokat. Sajnos sokszor belefutunk abba a tudatállapotba, amikor azt látjuk csupán, hogy mi miért és hogyan nem fog működni, s ettől nyilván el is megy a kedvünk az egésztől még akkor is, ha egyébként igen nagy lelkesedéssel fogtunk bele. Ebből a szempontból Henry Fordnak van igaza, akár azt hiszed képes vagy valamire, akár azt hiszed nem, igazad van. És ez persze megint nem azt jelenti, hogy ész nélkül álljunk neki mindennek, és addig toljuk, amíg bírjuk. Azt viszont jelenti, hogy keresünk, s ennek eredményeként általában találunk is megoldást arra, hogy hogyan tud valami működni számukra. Lehet, hogy segítségre lesz hozzá szükségünk, sőt valószínű, hogy szokatlan, újító vagy rendhagyó ötleteken keresztül tudjuk csak megvalósítani kimozdulva a komfort zónánkból, de a lényeg az, hogy ha törekszünk rá. Amennyiben képesek vagyunk nyitottan és kíváncsian állni a dolgokhoz, akkor azt vesszük észre, hogy mindig találunk lehetőségeket.
Emlékszem jónéhány évvel ezelőtt egy szokásos éves céges rendezvényre egy rendhagyó vendéget hívtak meg előadónak, egy egyenruhást, aki a különleges erőknél is szolgált, aki sok minden mellett néhány gondolatban beszélt az ott zajló képzésekről. És mondott egy igazán elképesztő és döbbenetes dolgot az állóképességgel, kitartással kapcsolatosan, mégpedig azt, hogy amikor úgy érzed teljesen a végére értél a teljesítőképességednek, hogy valóban itt a vége mindennek és ténylegesen nem bírod tovább, akkor tartasz körülbelül a képességeid, erőd 40%-nál. 40% !!! Azaz amikor bármelyik ember eljut odáig, hogy feladja, akkor még a felét se érte el annak, amire valóban képes. És nyilván a különleges erőknél azért tudják miről beszélnek, de mégsem ez a lényeg, vagyis számomra nem ez, nekem ennek a mondanivalója az, hogy sokkal többre vagyunk képesek, nagyságrendekkel többre, mint amennyit a nagy többségünk első nekifutásra (vagy másodikra, esetleg harmadikra is) kinéz magából.
Ehhez azonban paradox módon mégis szükség van elengedésre is, ugyanis az viszont mindenképpen érdemes elengedni, hogy elsőre sikerülni fog, hogy rögtön tökéletes lesz az, ami születik. Ha megengedjük magunknak azt, hogy a megoldás megtalálása egy folyamat, akkor belefér, hogy elsőre valamilyen, aztán később ez javulni fog, fokról fokra, lépésről lépésre, hiszen az ezermérföldes utazás is az első lépéssel kezdődik.
Kép Nathan Dumlao – Unsplash
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]
