A naplóírásnak, vagy bármiféle hasonló rendszernek amellett, hogy számtalan dologban tud segíteni (szervezettség, produktivitás, tudatosság, stb) van egy igen nagy előnye akkor, amikor az ember lánya elérkezik az évnek ahhoz a szakához, amiben most vagyunk: az évzáráshoz, összegzéshez. Egy év ugyanis elég hosszú idő ahhoz, hogy pont jól elfelejtsük hogyan is voltak a dolgok hónapokkal ezelőtt. Elfelejtjük mik foglalkoztattak minket, milyen sikereink és örömeink voltak, néha azt is hogy mi jelentett akkor épp problémát, különösen ha azon már sikerült túllépni.
Visszatekintve a Yin Víz Nyúl évének központi témáira, úgy mint önazonosság, kiszámíthatatlanság, a bizalom szoros összefüggésben a helyes határokkal és a jó prioritásokkal, érdemes azon eltűnődni, hogy hol állunk most, a Yang Fa Sárkány év küszöbén mindezekkel. A helyzet ugyanis kritikus lehet, hiszen számos ciklusváltás előtt-közben-után vagyunk éppen, gyakorlatilag szinte az összes ciklus változásban van a 60 napostól, az 1, 5 és 10 évesen át egészen a mindent felölelő 20 éves periódusig.
Arról is hosszan lehetne értekezni, hogy mit jelent ez a világ, a társadalmak és egyéb közösségekre nézve, ám én most inkább ennek a személyes vonatkozásaira térnék ki néhány gondolat erejéig. Az, hogy mindez változik az egyén szintjén azt jelenti, hogy minden életterület érintve van, volt vagy lesz. Ezért a szokásos éves zárás helyett most “életmérleget” érdemes készíteni annak megjelölésével, hogy hol is tartunk most életünk területein szigorúan magunkhoz képest, elhagyva annak gondolatkörét, hogy hol kéne tartanunk mások, de akár önmagunk szerint is 🙂
Mivel a 2023-s év blogsorozatának témája az önazonosság volt, így én erre szeretnék most részletesebben kitérni, így ha leltárt tervezel csinálni ezen a téren, vagy szükséged lenne néhány évzárást indító vagy kiegészítő gondolatra, akkor jó helyen jársz 🙂
Az önazonosság elsősorban az Ön vagyis az én azonosságáról szól, így az első felmerülő leltárpont, hogy hogyan állsz az önismerettel mélyebb szinteken. Tisztában vagy-e alapvető erősségeiddel és gyengeségeiddel, hol tartasz ezek megélésében és a velük való munkában? Van-e stratégiád a gyengeségek kiküszöbölésére vagy a rajtuk való felülemelkedésre? Van-e terved az erősségeid kiaknázására és magasabb szintre emelésére?
A mélyebb szint miatt azonban tovább mennék még egy lépéssel, van-e olyan részed, amivel hadilábon állsz, amit elfogadhatatlannak minősítettél, ezért leválasztasz és eltávolítasz magadtól? Hogyan tudnád ezt integrálni?
Ezután gondolkodhatsz a felvállalás és hitelesség témaköréről, vagyis ha már megvannak a sarokpontok tükrözi-e valójában az életed mindezeket? Olyan életet élsz-e, olyan szokásokkal és olyan értékek mentén, amik TE vagy? Ez akkor is igaz, ha nem teljes egészében vagy tisztában mindennel – sokszor ugyanis pont ezzel odázzuk el a cselekvést és felvállalást, hogy ez még nem az egész – hanem az a kérdés, hogy azzal a résszel kapcsolatban, amire már tudatos vagy megvannak-e a fenti életvitelbeli elemek.
Harmadik pontként eltörpölhetsz a határaidon, hogy tudod-e egyáltalán mik ezek és ha igen, akkor te tiszteletben tartod-e őket. Igen, jól olvastad 🙂 Az esetek döntő többségében ugyanis azokat a határokat engedjük átlépni másoknak, amiket mi magunk sem tartunk tiszteletben saját magunkban (ez önmagunkkal szembeni bizalmatlanságot szül már rövid és középtávon is, hiszen hogyan bízhatnék így meg önmagamban?) Éppen ezért ezzel összefüggésben érdemes ehhez azt is feleleveníteni, hogy a jó határ nem a másik emberről és az ő cselekedeteiről szól, semmiképp sem az, hogy megszabom másoknak mit tehetnek és mit nem. A helyes határok azt adják meg, hogy velem mi történhet. A másik fél úgy viselkedik ahogy akar és én eldönthetem, hogy ez nekem belefér-e vagy sem.
Egy másik lényeges pont a határokkal kapcsolatban, hogy érdemes tudni, hogy mik a kemény határaid, azaz azok, amikből engedve az értékeid sérülnek. Ezeket mindig és minden helyzetben fontos tiszteletben tartanod. Az összes többi pedig lehet alku tárgya 🙂
És bár nem ezzel kezdtem, mindennek alapfeltétele egy őszinteség önmagaddal, mert enélkül nagyon könnyű eltévedni és eredménytelenül bolyongani, mert úgy érzed hiába teszed valamibe az energiát az életed mégsem akar működni. Az őszinteség, akár az önszeretet, nehéz szakma. Sokszor ugyanis nem arról van szó, hogy valamit nem látunk, nem érzékelünk, nincs tudatosságunk valamiről. Hanem arról, hogy rengeteg erőfeszítést teszünk és energiát ölünk abba, hogy ne kelljen látni, tudni, tapasztalni valamit. Mert nehéz. Mert fájdalmat okoz. A legtöbb ember akkor változtat, mikor a jelen állapot fájdalma nagyobbá válik, mint az, amit a változáshoz társít. A változás félelmetes. Ugyanakkor a változás örök. Ezzel pedig tovább is lépünk a következő pontra, az énképünk fixen való megőrzésére tett erőfeszítéseinkre, ami egészen szoros kapcsolatban van a kiszámíthatatlansággal.
A dolgok rögzítése a biztonság érzetünk megőrzése érdekében történik. Minden új elem ugyanis ismeretlen változót, ezáltal potenciális veszélyt hoz a rendszerbe. Az itt feltehető kérdések többek között lehetnek: mit jelent nekem a biztonság? Mitől érzem magam biztonságban? Hogyan kezelem a változást? Mi az, ahol ellenállok a változásnak? Mire vágyom legjobban hogy megváltozzon az életemben és miért? Mit nyerek azzal, hogy a dolgok úgy vannak, ahogyan?
Így bizony, nyersz valamit. Ezt nehéz elsőre elhinni valami számodra negatív megélésű dolog kapcsán, viszont az a helyzet, hogy az emberi működés ilyen, nem csinálnád, ha nem kapnál tőle/belőle valami egészen fontosat. Ezért érdemes körbejárni, hogy mi lehet ez, mert valószínűleg úgy hiszed, hogy ez a nem annyira pozitív helyzet mégis megvéd, megóv valamitől, ami sokkal, de sokkal fájdalmasabb lenne. Valamitől, ami elviselhetetlen jelenleg.
Végül pedig, az évzárás momentumához egyfajta összegzés is hozzátartozik, amit mindenképpen érdemes megtenned akkor is, ha egyébként nem szoktál. Persze arra is van megoldás, ha jelenleg nem tudsz erre rengeteg időt szánni, akkor ezt a 3 (+ 1 bónusz) kérdést teheted fel magadnak, amit bár röviden meg lehet válaszolni, mégis ad egyfajta lezárást az évhez:
- mi volt az évem legnagyobb tanulsága?
- mi volt az évem legnagyobb sikere/öröme?
- mi volt az év legnagyobb felismerése?
- milyen ember voltam ebben az évben?
Ha pedig további gondolatokra lenne szükséged úgy érdemes lehet átolvasnod az idei teljes blogsorozatot az önszeretetről 🙂
Kép Andriyko Podilnyk – Unsplash
