Azt hiszem azt bátran kijelenthetem, hogy mindannyian keressük és vágyjuk az inspiráció az életünkben, mégis sokszor fordul elő velünk, hogy amikor váratlanul ránk talál az inspiráció, akkor mégsem cselekszünk, hanem várunk, várunk valamilyen feltételek össze állására, várjuk hogy létrejöjjön AZ ideális pillanat. Természetesen ez nem csak inspiráció esetén igaz, de olyankor halmozottan az, mivel az alatt míg várunk, és várunk egyszerűen elszivárog a varázs.
Hétköznapi helyzetekben is elég sokszor előfordul, hogy úgy gondolkodunk, hogy majd akkor ha…sajnos, azonban nemcsak hétköznapi dolgokkal vagyunk így, hanem gyakran a boldogságra is így tekintünk, hogy majd “akkor leszek boldog, ha” ez meg az meg az a feltétel létrejön. Aztán persze a valóságban nem ez történik, mert amikor végül megvalósul az, amihez a boldogságunkat kötöttük, akkor talán érzünk egy pillanatnyi örömöt, megelégedést, de rögvest tovább is lépünk, hogy újabb feltételt, másik paraméter keressünk, amitől majd valamikor boldogok lehetünk. Azt hiszem ez csak annak a kérdése, hogy azt szoktuk meg, hogy a boldogságunkat és úgy általában az életünket függővé tegyük bizonyos dolgoktól.
Én például a stability workout gyakorlásaim folyamán tanultam meg azt igazán, hogy fölösleges a tökéletes pillanatra várni, mert nincs ideális pillanat vagy ha máshonnan nézzük, minden pillanat tökéletes 🙂 Van ugyanis egy olyan gyakorlat benne, amikor is állsz ezen a deszkán, ami alatt egy henger van és folyamatosan egyensúlyozol rajta, majd ebből egyszercsak elugrasz és fordulsz rajta 180 fokot. Az elején nagyon-nagyon-nagyon sokat vártam, de tényleg! Vártam, mert kerestem az alkalmas pillanatot, kerestem a tökéletes momentumot, amikor megvan az egyensúlyom és amikor megvan a bizalmam hozzá, hogy elrugaszkodjak. Néhány órányi gyakorlással később arra jöttem rá, hogy erre semmi szükség nincsen, mert ha elrugaszkodom egy nem tökéletes pillanatban majd érkezéskor korrigálom a helyzetet. Tehát stratégiát változtattam: nem kiinduláskor várok végtelen ideig, hanem egyszerűen érkezéskor alkalmazkodom. Ezt a szemléletet azóta is rengeteget használom a mindennapi életem folyamán, mostmár egyáltalán nem várom feszülten minden feltétel összeállását, hogy belekezdjek valamibe. Nem várok addig, hogy a feltételek legitimizálják nekem mindezt, hogy végre megengedhessem magamnak, hogy valamit elindítsak. Helyett inkább egyszerűen amikor inspirált vagyok, akkor azonnal cselekszem, bármilyen apró lépéssel indul is el az álom vagy a vágy megvalósítása, amit felé éppen törekszem. Ez valójában megőrzi az inspiráció kezdeti energiáját is, míg ha a tökéletes pillanatra várok, az energia gyorsan elszivárog és végül úgy leszek vele, mint az egyszeri ember, amikor megkérdezi a másiktól, hogy mit csinálsz akkor, amikor megjön a munkakedve, mire a másik azt feleli, hogy leülök egy sarokba és megvárom míg elmúlik. Továbbra is hangsúlyoznám, hogy ez nem azt jelenti, hogy megalapozatlanul és meggondolatlanul menjünk bele mindenben, hanem pont azt, hogy hogyha arra várunk, hogy azt érezzük mindenünk megvan és felkészültek vagyunk erre a kihívásra, akkor nagy valószínűséggel egészen sokáig fogunk várni, mert az esetek többségében sosem érkezik el a pillanat.
Ez inspirációnak ez a megközelítése remelkült bevált nekem az elmúlt néhány évben, különösen azóta mióta már nagyon tudatosan alkalmaztam , a tudatosság ugyanis megsokszorozza a dolgok hatékonyságát 🙂 Érdemes lehet ezért átgondolnotok az inspirációhoz való viszonyulásotokat, megnézni, hogy hányszor tettetek félre egy-egy ilyen dolgot különféle indokokkal – vagy ha sarkosabban akarok fogalmazni akkor kifogásokkal (nincs időm, pénzem, stb), azzal, hogy majd visszatértek rá később. És hány olyan volt ezek közül, amire valóban vissza is tértetek valamikor? S amikor ez megtörtént, tudtátok-e ott folytatni, azzal a lelkesedéssel, ahol abbahagytátok? Valószínűleg az esetek elenyésző töredékében igen a válasz ezekre a kérdésekre, ami mélyen elgondolkodtató…én hiszek abban hogy megérdemlek annyit magamtól, hogy ezek az inspiráló dolgok az életem részei legyenek, és abban is hiszek, hogy igazából ti is megérdemlitek magatoktól 🙂
KépClay Banks on Unsplash
