Sokszor beszélgetek emberekkel önfejlesztésről és a szellemi útról (mindenkinek kell egy hobbi 😀 ) és elég gyakran találkozom azzal az elképzeléssel, hogy ha valaki ilyen úton jár az márpedig folyamatos szivárvány és unikornis, mert mindig minden jó kell hogy legyen, sosem ér semmi negatívum, nem kerülsz konfliktusba, semmi rossz nem történik veled. És ha valamilyen oknál fogva mégis negatív esemény következik be, akkor az a te hibád és valamit biztosan elrontottál, nem voltál elég tudatos, elég szellemi, elég bármilyen.
Mondanom sem kell, ez meglehetősen messze áll az igazságtól.
A tévedés alapja általában abban rejlik, hogy mit hisz és képzel el arról a többség, hogy mit jelent tudatosnak és szellemi embernek lenni. A tudatossággal kapcsolatosan – az egyik személyes kedvencem 🙂 – rendszeresen hallom kifogásként az elhangzani, hogy a tudatosság rém fárasztó, mert “annyi mindenre kell odafigyelni, hogy azt igazán nem lehet”. Ez a megközelítés azt feltételezi, hogy tudatosnak lenni olyan, mintha folyamatosan ott állnál a saját vállad fölött és vizslatnád, értékelnéd és megítélnéd minden egyes lépésedet.
Mondanom sem kell, ez is meglehetősen messze áll az igazságtól 🙂
A tudatosság nem szüntelen összpontosítás, hogy el ne ronts valamit, sokkal közelebb áll a jelenléthez. Tudatosság az, ha ott vagyok abban, amit éppen csinálok, jelen vagyok abban, ami történik, részese vagyok, kapcsolódom, együtt áramlok a dolgokkal. És minderről tudomásom is van, ez egy magasabb szint, a tudatosság tudatossága. Végeredményben úgy is összegezhetem, hogy valójában nem a tudatosság fárasztó, hanem a tudatosság utánzása fárasztó, az amikor megpróbálom eljátszani és úgy teszek, mintha.
Visszatérve az alapproblémára, az önfejlesztés és a szellemi út célja nem az, hogy addig alakítsuk a környezetünket és a feltételeket, míg létrehozzuk a számunkra megfelelő buborékot, amiben jól és biztonságban érezhetjük magunkat kizárva minden mást. Szerintem az önfejlesztés és a szellemi út (egyik) célja pont ellentétes ezzel, ahelyett hogy leválasztom magam még inkább kapcsolatban lépek, mindennel. Ez elsőre elég ijesztő lehet, mivel alapvetően önvédelemből alakítjuk ki a buborékunkat, megpróbálva ellenőrizni minden paramétert, ami azon belül történik és ezt aztán hívjuk biztonságnak. Ha valamire 2020 és a Covid megtaníthatott minket, az viszont pont az, hogy hiába próbálunk mindent az irányításunk alatt tartani, mindig lesznek olyan események, helyzetek, ami felett egyszerűen nincs kontrollunk. Azért lássuk be, mi elég gyakran nekifutunk ezeknek is, hogy aztán csalódottan valljunk kudarcot egy olyan témában, amiben eleve esélyünk sem volt.
Kép James Wheeler – Unsplash
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]
