Életfeladat: az anyag valóságába kényszerítve?

Egyik leggyakoribb kérdés, ami egy ponton majdnem minden személyes konzultáción előfordul , hogy vajon honnan tudhatom meg azt, hogy mi dolgom van itt, mi az életfeladatom – ki hogy hívja az okot, amiért idefáradt ebbe az emberi valóságba.

Majdnem ilyen sokszor kerül elő ennek folyamán az is, hogy úgy érezzük, hogy ezt a földi valóságot mi egyáltalán nem is akartuk és valaki vagy valakik, netán a teremtő erők igazságtalanul ide deportáltak minket, sőt ez egy büntetés valamiért, amit nem is emlékszünk, hogy elkövettünk volna.  Igazság szerint azonban ez egyáltalán nincs így, mert az a helyzet, hogy akarata ellenére senki sem születik meg erre a létsíkra… ugyanakkor azt elég nehéz, itt és most, a jelenlegi tudatosságunkkal megemészteni, hogy volt valami, ami számunkra annyira fontos volt, valami, ami miatt mégis úgy döntöttünk, hogy megéri ide születni ebbe a földi valóságba. És ez a valami az, amiről most halvány fogalmunk sincs…Így ha ebből a szempontból közelítem meg az életfeladat kérdéskörét, tekinthetem úgy is, hogy mindösszesen az a dolgom, ami miatt ide akartam jönni 🙂  

Ilyenkor jön a következő pont, hogy jó, tegyük fel, hogy egy pillanatra megengedjük annak a lehetőségét, hogy valami elég kulcskérdés volt számunkra ahhoz, hogy megérje, viszont ez visszatesz megint a start mezőre minket, mert ismét az a kérdés, hogy honnan jövök rá mi volt ez? Ennek van egy könnyebb és egy nehezebb megközelítése, amit általában az emberek többsége egy nehéz és még nehezebb kategóriaként aposztrofál inkább 🙂 

A könnyebb megközelítés a tehetségünk, adottságaink iránya, ugyanis jobbára ahhoz választunk és kapunk képességeket, ami miatt idejöttünk. Szerencsére ez elég logikus ahhoz, hogy az elménk is el tudja fogadni és megengedhetővé váljon hogy dolgozzunk vele 🙂 Természetesen az adottságok pontosan ezek, adottak, azaz születetten vannak, nem olyasmik, amiket meg kell valósítani vagy nagy nehezen, sok munka árán el kell érni. Többnyire csak egyszerűen abba kell hagyni a blokkolásukat és akkor mint egy ökölbe szorított kéz, magától kinyílik, ezek is így ki tudnak bontakozni. Azonban az, hogy utána, hogyan emeljük őket magasabb szintre és hogyan használjuk őket tudatosan önmagunk és mások javára az életünkben már a saját döntésünk. Ennek megvilágítására az egyik kedvenc példám, hogy mondjuk zenei tehetséget hoztunk, de a rendszer nem mondja meg, hogy te most legyél rocksztár, hegedűművész vagy kórusénekes, ez a te döntésed, a te szabad akaratod megnyilvánítása a világban. 

A képességek iránya a miben vagyok jó kérdésre adott válaszban rejlik. Gyakran kapom erre vissza válaszként, hogy “nem tudom, szerintem én semmiben nem vagyok kiemelkedő”, remélem már mondanom sem kell, hogy szerintem ez egyáltalán nem igaz 🙂 Az hogy nem látjuk magunkat jónak semmiben két egyszerű okra vezethető vissza, vagy még nem találkoztunk azzal és még próbáltuk azt, amiben igazán jók vagyunk, és azt mondhatom, hogy ez a ritkább.

A másikról okról pedig a következő blogbejegyzésben fogok írni.

Kép julien Tromeur Unsplash