Azok, akik ismernek tudják rólam, hogy grafomán vagyok 🙂 ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenre van egy jegyzetfüzetem, de tényleg! Persze ennek jelentős köze van ahhoz is, hogy alapvetően rajongok a gyönyörű füzetkékért, amikhez legalább ezerszínű tollhalmaz is szükségeltetik 🙂 Szóval igazán mindenre van, mindenre, amit elég fontosnak találok, mert szeretem rendszerezni és eközben átlátni gondolataimat, az éppen tanultakat vagy bármit, amivel éppen mélyebben foglalkozom. Érdekes tény, hogy valójában – és erről már mindenféle kutatások is vannak – az, amit kézzel írunk le egyszerűen máshová kerül az agyunk különböző rekeszeiben, máshogyan dolgozzuk fel és máshogyan is tároljuk el ezeket az információkat. Másrészt én nem csak jegyzetelni szeretek, hanem szeretem újra átnézni is a jegyzeteimet, feldolgozni, rendezni és rendszerezni vagy akár az addig megszerzett tudásom alapján átértelmezni azokat.
Van néhány olyan jegyzetem is, amit később praktikussági okokból átírtam digitális formába, azonban eredetileg azok is papíron születtek meg és a rendszerezés, letisztázás folyamán kerülnek digitalizálásra, s ha már ilyen formába teszem őket, legtöbbször ezt olyan helyre mentem fel, ahonnan bármikor könnyedén hozzá tudok férni bárhol is vagyok (ó, a hasznosság szent istenségei hogy örülhetnek ilyenkor 🙂 ) Azonban nem ez a jellemző, a legtöbb jegyzetem a mai napig klasszikus módon papíron van.
Amikor az szóba kerül, hogy miért van az, hogy újraírom a jegyzeteimet – azon felül hogy ennek persze van egy igen kézenfekvő oka, nem lehet nálam minden jegyzetfüzetem egyidőben 🙂 így egy jegyzetfüzetet hordok fel-alá, amibe mindent is beleírok, azonban van egy praktikusabb ok is. Sokszor, amikor az eredeti jegyzetek megszületnek, a fejemben még nincs meg az a rendszer vagy az a megértés, ami lehetővé tenné, hogy maximálisan megértsem azt, amit éppen leírtam, viszont amikor átnézem vagy átírom őket újra, jobban rögzülnek, felelevenednek és új összefüggéseket fedezek fel, nekem ez is a tanulási folyamatom része. Persze azt is mondhatjuk, hogy írni és újraírni mindent rengeteg sok idő, viszont a másik oldalon érdemes azt is átgondolni, hogy minek foglalkoznánk olyasmivel, amire valójában nem is akarunk megfelelő időt szánni.
Kép Prophsee Journals – Unsplash
