Szóval van ez a Covid, én most nem mennék abba bele, hogy ez most hogy van, vagy hogy nincs, ami tény, hogy valamitől betegek az emberek, valamiben meghaltak jónéhányan. Hívhatjuk ezt Covidnak, de hívhatjuk ez vízkeresztnek is, szerintem a címke nem olyan fontos.
Az egész úgy kezdődött, hogy iszonyatos migrénem volt, a fejem szokott ugyan néha fájni, de erősen indokolatlannak éreztem az intenzitást. Akkoriban már jó ideje nem olvastam semmilyen híreket, mert rendkívül visszatetszőnek találtam a médiában zajló félelemkeltést és dezinformációt, így nem tudhattam, hogy az új, okos brit mutánsnak ez az első megnyilvánulási formája. Napokkal később kiderült, hogy a nálam járt illetőnek már nincs szag- és ízérzékelése , ekkor házhoz kértem azonnal a PCR tesztes mókuskákat és 24 órán belül megvolt a verdikt, fertőzött vagyok.
Először nem volt akkora ügy, nem nagyon volt lázam, csak rossz volt a közérzetem és az érzékelésem is megmaradt. Aztán egyszercsak minden elromlott, gyengeség, koncentráció zavar, majd a fókusz teljes hiánya, aztán az ébrenlét is gondot okozott, pontosabban az, hogy nyitva tudjam tartani a szemem, mivelhogy igen hamar rájöttem, hogy az rengeteg energiába kerül, hogy az agy feldolgozza a látott infókat. A fura mégsem ez volt, bár az egyik legérdekesebb tapasztalatom, hogy megszűnt az egyébként folyamatosan zajló belső fecsej és ezt az állapotot eddig csak meditációval vagy egyéb szellemi gyakorlatokkal tudtam átélni. Persze nagy kár, hogy csak akkor vettem észre, amikor megint visszakapcsolt, mert hirtelen nagy volt a kontraszt és észleltem, hogy na ez eddig biztos nem volt 😀 Ez is azt mutatja, hogy az is tömérdek energiát emészt fel, hogy menjen ez a belső monológ és mivel a Covid legkapcsolt mindent, ami nem létszükséglet, ebből is látszik hogy enélkül is pazarul meg lehet lenni 😉
Covid közben persze egészen különös volt érezni, hogy mikor éppen melyik szervemet próbálja éppen vegzálni, merthogy lehetett tudni éppen hol tart, és azt kell mondanom, hogy tényleg olyan volt egy kicsit, mint egy ilyen pásztázás, kereste, hogy hol van rés a pajzson, mi az, amit meg tud támadni. Számomra a Covidnak egy elég sötét energiája van, valami olyasmi, aminek nem mész a közelébe se, ha van választásod.
Ami viszont valóban a legfurcsább volt az egészben mégis azután következett, amikor már orvosilag gyógyultnak minősültem: azt éreztem, hogy eltűnt belőlem az Élet… úgy éreztem magam, mint ahogy egy dementor támadás után érezheti magát bárki, semminek sem tudtam örülni. Néztem a megszokott, általában örömöt adó dolgaimat és semmi nem mozdult meg bennem…ez elég ijesztő érzés volt. Ott ülni az életem pályájának szélén és érdektelennek lenni, hogy mi történik a játéktéren. Egyszerűen elvesztettem a kapcsolatot az Élettel, mintha egy üvegfal mögül figyeltem volna az eseményeket, de nem tudtam megérinteni semmit és hozzám sem érte el semmi, igazából lebegtem a semmiben. Nem a térben, az ürességben, hanem a semmiben. Amikor ezt realizáltam, elkezdtem tenni ellene és tudatosan kinyúltam a barátaim felé, úgy szerveztem az éltem, hogy minden azt segítse, hogy képes legyek ismét visszakapcsolódni az áramlásba. Ez néhány hétig munka volt, tudatos erőfeszítés, mert megértettem, hogy azon a helyen, ahol akkor voltam ez nem jön természetesen, akárhogyan is volt korábban. Idővel tudatos munkával, helyes étkezéssel, megfelelő pihenéssel és gyakorlatok segítségével teljesen helyreállítottam az egészségemet, a szerveim állapotát is rendeztem, az érzelmi és mentális jóllétemet is helyretettem. Azonban volt a Covidnak még egy érdekes hozadéka, amiről majd jövő héten írok 🙂
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]
Kép: Varvara Grabova – Unsplash
