Az előző bejegyzésben az életfeladat kérdéskörének egyik fő aspektusát jártam körbe, hogy mi volt elég fontos ahhoz, hogy ide akarjunk jönni erre a földi létsíkra. Hogy rájöjjünk miért vagyunk itt 2 úton indulhatunk el, a könnyebbik út az adottságaink és képességeink vonala, mivel ahhoz választunk tehetséget, ami miatt idejöttünk. Ekkor merül fel a kérdés, hogy miben is vagyok én jó? Ha a válasz erre a semmiben, akkor ott mindenképpen érdemes alaposabban körbenézni, mert ez egészen biztosan nem igaz 🙂 Alapvetően két oka lehet annak, hogy azt érezzük semmiben sem vagyunk igazán jók, az egyiket említettem az előző bejegyzésben, miszerint még nem találkoztunk azzal a dologgal, amiben tényleg jók vagyunk. Ilyenkor érdemes többféle dolgot kipróbálni, természetesen főleg olyanokat, amik nagyon mások mint a környezet, amiben eddig voltunk,s előbb-utóbb egész biztosan fogunk olyasmit találni, amit nagyon élvezünk.
Azonban, ahogy már említettem, ez a ritkább ok. A gyakoribb az, hogy egyszerűen annyira természetesnek vesszük mindazt, amiben igazán jók vagyunk, hogy nem is tekintjük értéknek. Van egy barátom, aki elképesztően jó szervező, de tényleg, végtelen rugalmassággal és ezermillió részlettel dolgozik és egyszer sem veszik el benne. Pontosan emlékszem amikor erről először beszélgettem vele egyszer megemlítve azt, hogy ez szerintem milyen nagyszerű dolog, őszintén megütközve nézett rám, hogy már hogy lenne az, mikor ezt mindenki és bárki meg tudja csinálni. Ezen aztán nagyon jól szórakoztam, mert egész biztos vagyok benne, hogy nem 🙂 az emberek ennek a felétől is simán kiborulnak, mert nem tudják összetartani, elvesznek a részletekben, stb, erről bőven van tapasztalatom, mert én is gyakran szervezek és látom, hogy mit tudnak még és mit nem tudnak követni már.
Mindamellett a reakciója teljesen érthető, hiszen ő ebben él, ezt tekinti az alapnak. Ezért azoknak, akiknek tényleg nincsen ötletük sem arra vonatkozóan, hogy miben lehetnek jók azt szoktam javasolni, hogy keressenek 3 igazán jó barátot, akivel vagy sok időt töltenek, vagy régóta tart a barátság. Azért igazán jó barátokat írtam, és nem csak barátokat, mert fontos, hogy meglegyen a bizalom köztetek, ami által nyitottság születik, hogy amit hallasz tőle azon legalább hajlandó legyél elgondolkozni. És kérdezzétek meg őket, hogy szerintük ti miben vagytok igazán jók.
Az a tapasztalatom, hogy gyakran jönnek vissza az emberek nagy lelkesedéssel a kapott válaszokkal, mert egészen meglepő dolgokat is hallanak, sokszor pont olyanokat is, amikben hajlamosak vagyunk lebecsülni magunkat. Azért mert jók vagyunk benne és ezért sokkal magasabban van az elvárásunk magunk felé. Van olyan barátom, aki szerint én okos vagyok, de ő magát nem tartja okosnak, pedig például úgy tanult egyetemen, hogy elolvasta a könyvet és kész is volt. Mikor erre rákérdeztem azt volt a válasza, hogy jó, de én mindenhez hozzá tudok okosan szólni, erre megint jót nevettem, mert az hogy mindenről van véleményem szerintem nem jelenti azt, hogy okos vagyok 🙂 Mindez csak arra példa, hogy érdemes megvizsgálni az elképzeléseinket amiket a különféle címkékhez, de legfőképpen a saját értékeinkhez kötünk és feltérképezni hogy mitől lesz valaki valamilyen területén milyen jobbára korlátozó hitrendszereink is vannak.
Ez viszont elvezet minket a nehezebb úthoz, amiről a következő bejegyzésben fogok írni.
Kép Nathália Rosa – Unsplash
