Pont a minap jutott eszembe, hogy igazából mennyire szerencsés ember vagyok nagyon sok szempontból 🙂 Ami kapcsán ez mégis felmerült az volt, hogy idén, 2021-ben két bakancslistás dolgot is kipipálhattam. Igen, van bakancslistám, erre néhány éve kattantam rá, amikor is utamba került az azonos című film (A bakancslista) a zseniális Jack Nicholson és az elképesztően jól alakító Morgan Freeman főszereplésével. Mert ennek kapcsán gondolkodtam el először arról, hogy miért is nincs nekem ilyenem és valójában mik azok a dolgok, amiket még mindenképpen szeretnék megcsinálni, mielőtt még elhagyom ezt a földi valóságot (legalábbis ebben a testben 😉 ).
Akkoriban természetesen váratlanul mindenkinek nekiszegeztem lépten-nyomon ezt a kérdést, mert kíváncsi voltam, hogy mi van az emberek fejében és szívében ezzel kapcsolatban. Igazából a nagy többség ebbe egyáltalán nem gondolt addig bele és sokan egyáltalán a koncepción is egészen komolyan meglepődtek mikor a bakancslista firtatása kapcsán kifejtettem hogy értem én, hogy nem értik a bakancslistát, de mégis válaszoljanak már arra, hogy mik azok a dolgok, amiket meg szándékoznak még csinálni mielőtt meghalnak. Mondanom sem kell a halál emlegetése közepesen jó ómen és többeknek erősen elvonta a figyelmét, mert felfoghatatlan volt számukra, hogy hogyan kerül a csizma, azaz bakancs – látszólag minden előzmény nélkül – az asztalra 🙂 Anélkül hogy messzemenő fejtegetésbe kezdenék arról, hogy valójában ez egy elkerülhetetlen igazság, mármint az, hogy mind meg fogunk halni, akár tetszik, akár nem, itt most egyáltalán nem ez volt a szempont. Sokkal inkább az érdekelt, milyen álmokat, vágyakat dédelgetnek az emberek és ezt a gondolatmenetet tovább futtatva, hogyan élhetünk megbánások nélküli életet.
Visszatérve a kiinduló gondolatra, a két bakancslistás dologra, amiből az egyik egy ejtőernyős ugrás volt – szabadesés és végtelen tér 🙂 míg a másik egy, a szívemhez igen közel álló témában íródott, nehezen beszerezhető és ráadásul zavarba ejtően drága könyv – rejtett és misztikus tudás 🙂 Ami miatt azonban valóban mélységesen hálásnak éreztem magam, hogy mindezt a barátaim tették lehetővé 🙂 ők szervezték le és meg mindezt nekem, úgy hogy valójában kérnem sem kellett, egyszerűen csak ismernek és szeretnek és ez olyasmi, ami miatt bőven van okom szerencsésnek és hálásnak érezni magam. Valójában azonban igen ritkán jut eszünkbe, vagy engedjük meg magunknak hogy megálljunk és átérezzük mindezt, hogy egyszerűen örüljünk mindannak, amink van, az évnek ebben a szakában ez lehet egy ilyen pillanat, éljetek vele ti is 😉
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]