Az előző 2 bejegyzésemben az életfeladat kérdéskörét jártam körbe egy kicsit annak mentén, hogy ezt úgy értelmezem, hogy valami, ami elég fontos volt nekem, hogy a földi valóságba jöjjek miatta. A felmerülő kérdés tehát az, hogy honnan jövök rá ebben a tudatállapotban, hogy mi volt ez akkor, amikor ezt a döntést meghoztam? A könnyebbik útról már írtam, ez a képességeinkkel és adottságainkkal kapcsolatos, mert nyilvánvalóan ahhoz választottuk őket, amit itt meg akartunk valósítani.
A nehezebb út a félelmek és problémák útja. Ugyanis az, hogy mitől félünk igazán pont ugyanolyan pontossággal és hatékonysággal mutat a miértek irányába, mint az adottságokkal való munka. Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért foglalkoznék a félelmeimmel, hogyha foglalkozhatok azzal is, ami jól megy. Miért dolgozzak a sötétséggel, ha van fény is?
Szerintem ez nem vagy-vagy kérdése, vannak olyan pillanatok, amikor az visz tovább, hogy a képességeimmel dolgozom, míg más helyzetekben az akadályokon való átlendülés visz közelebb. Egyébként pedig sokszor egészen szoros összefüggés is van a kettő között, mivel a kihívásaink gyakran az adottságaink és tehetségünk kibontakoztatását korlátozó tényezők lebontását és erőink kibontakoztatását szolgálják. Például a félelem az, hogy mások számára láthatóvá váljak, mert ha látható vagyok, akkor biztosan bántani fognak megakadályozza azt, hogy az adottságaim mentén megnyilvánuljak és hatást gyakoroljak a világra. Ha azonban feloldom ezt a korlátot, akkor lehetőségem nyílik kibontakoztatni a képességeimet, lehetőségem nyílik egy teljesen más szinten hozzájárulni a világhoz a magam és mások javára is.
Megértve azt, hogy a látszólag hétköznapi dolgoknak is, mint a halogatás is mélyebb gyökerei vannak, felismerve az emberi működés azon aspektusát, hogy általában alapos okunk van rá, hogy tegyünk vagy éppen ne tegyünk valamit, mindig képesek vagyunk lejutni ahhoz, ami az egész helyzetet mozgatja. Ezek legtöbbször nagyon elemi emberi tényezők: a biztonság, a szeretet, az elfogadás, a valahová tartozás iránti vágy. Ám ezek idővel a tapasztalataink mentén átszíneződnek arra, amit arról hiszünk hogy mitől leszünk biztonságban, mikor vagyunk szerethetőek és elfogadhatóak és mi kell ahhoz, hogy valamihez, valakihez tartozhassunk. Ezért érdemes ezekkel foglalkozni, mert hatásuk sokkal több mindenre kiterjed az életünkben, mint azt most gondoljuk és felszabadulva a korlátozó hatások alól megnyílik az út, hogy olyan életet élhessünk, amilyet valójában szeretnénk.
Kép Jukan Tateisi – Unsplash
