Az egyensúly kérdésköre az egyik kedvenc témám, sokat foglalkozom vele, időnként áramlásnak vagy harmóniának nevezve, de valójában ugyanarról az elvről van szó 😉
Amikor az egyensúlyról beszélünk érdekes módon erről is többnyire úgy gondolkozunk, hogy ez is egy elérendő cél, s mint általában a célok, ha kész vagyok vele és kipipáltam, akkor végeztem és hátradőlhetek (vagy nézhetek más cél után, kinek mik a szokásai).
Van azonban néhány dolog ebben az Univerzumban, ami pont nem így működik, az egyik nagy terület az önismeret és/vagy szellemi út, a másik viszont az egyensúly. Az önismeret vicces dolog, mert ebben sem jön el sosem az a pont, hogy kész, mostmár ismerem magam, sőt kiismertem magam, vége van. Ezt sokunknak elég nehéz megemészteni 🙂 Az emberben ugyanis eredendően benne van a befejezettség, a lezárás iránti vágy és ezt természetesen csak tovább fokozza a nyugati társadalmak eredményorientált valósága. Ahol akkor vagy valaki, ha elértél valamit, ahol akkor vagy értékes, ha letettél valamit az asztalra. Az érték azonban nem a tetteink és viselkedésünk függvénye, az érték velünk született és eredendően van, mindenkinek, kortól, nemtől, egyéb hovatartozástól függetlenül.
Visszatérve azonban az egyensúly témakörére könnyen felismerhetjük, hogy mennyire hiábavaló törekvés megpróbálni rögzíteni valamit egy olyan Univerzumban, amelynek az egyetlen állandó és mindig jelen lévő törvényszerűsége paradox módon a változás maga. Ha pedig ennek a tényét elfogadjuk, hogy változás volt, van és lesz, hogy a dolgok folyamatosan mozgásban vannak, akkor az is egyszerűen belátható, hogy egy olyan világban aminek egyetlen állandó törvénye változás, hogyan is lehetne az egyensúly vagy a harmónia egy fix dolog. Mégis amikor ebbe először belegondolunk legtöbbször az első ösztönös reakciónk a kétségbeesés és reménytelenség lehet, hiszen ez azt is jelenti hogy az egyensúllyal folyamatosan “dolgozni kell” azaz, hogy ha bármilyen hatás ér minket annak megfelelően érdemes változtatnunk életünk folyásán, a körülményeinken és belső egyensúlyunkon. Ugyanakkor, amit el szoktunk ilyenkor felejteni, hogy a folyamatos alkalmazkodást egyáltalán nem szükséges munkaként vagy szenvedésként megélni, így első körben azzal érdemes foglalkozni, hogy ez miért van így és hogyan lehetne másként.
De ma ennél is tovább megyek, mivel vannak itt még távlatok 😉 Ugyanis, ha képesek vagyunk megtalálni a stabilitást változásban, ha együtt tudunk mozogni a változással vagy képesek vagyunk akár megelőzni azt változtatni mielőtt eljutunk addig a pontig, ahol már tényleg nincs választásunk, ha meglátjuk a dolgok ciklikus természetét, akkor nem lesz többé olyan helyzet, amiben instabilnak éljük meg magunkat vagy a szituációt.
Kép Jose Mizrahi – Unsplash
