A változások kapcsán az egyik leggyakoribb felvetés, amivel az emberi viszonyulások területén találkozom, hogy az első elképzelésünk mentén leggyakrabban azon kezdünk el gondolkodni, hogy hogyan tudnánk a környezetet vagy a másik felet megváltoztatni úgy, hogy az a céljainknak, az akaratunknak vagy a komfortunk jobban megfeleljen. Mert nyilvánvalóan ilyenkor az az érvelés zajlik a fejünkben, hogy annyival egyszerűbb lenne, ha 1) a másik fél belátná az igazunkat, vagy 2) rájönne, hogy téved, 3) ha megváltoztatná azt a viselkedést, amivel nekünk a kényelmetlenséget, problémát okozza 4) észrevenné magát és abbahagyná ezt a (számunkra) értelmetlen és romboló magatartást.
Tipikus példája ennek, hogy amikor feltesszük azt a kérdést, hogy ki akar változást rengetegen felelnek igennel, de amikor már azt firtatjuk, hogy ki az, aki változni akar (vagy hajlandó) akkor már a nagy többség nemmel felel vagy elegánsan hallgat. Pedig ez egy igen lényeges kulcspont, mert rámutat arra, hogy a változást leginkább kívül akarjuk megvalósítani és legtöbbször annak a lehetőségeit keressük, hogy hogyan tudjuk a feltételeket, a körülményeket vagy másokat megváltoztatni végeredményben úgy, hogy nekünk ne kelljen.
Őszintének lenni és szembenézni azzal, hogy igazából saját magunkon kívül semmi másra nincsen valódi ráhatásunk, ezért igazi változást csak önmagunkban és önmagunkon keresztül érhetünk el nagy felelősség és a komfortzónánkból való kilépéssel jár legtöbbünk számára. Hányszor fordult meg a fejünkben vitás vagy problémás helyzetben az a gondolat, hogy milyen egyszerű lenne megoldani ezt, ha a másik végre ráébredne az igazságra – ami általában azért a mi igazságunkat jelenti – és annak megfelelően cselekedne. Ilyenkor sajnos elkerüli a figyelmünket az az apróság, hogy ezzel lehetetlen helyzetbe sodorjuk saját magunkat, mert az hogy a másik mit tesz vagy mit nem tesz nem a mi hatáskörünk. Ahogyan az sem, hogy milyen feltételek állnak fenn egy bizonyos szinten egy adott pillanatban (pl. mennyivel egyszerűbb lenne utazni, ha nem lenne Covid).
Így viszont míg azzal vagyunk elfoglalva, hogy miért nem hajlik minden a saját akaratunkhoz és miért nem olyan a világ amilyennek mi elképzeljük, valójában elveszítjük a fókuszt azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amin viszont képesek vagyunk változtatni. Arról nem is beszélve, hogy a külvilág megváltoztatására tett kísérleteink jobbára kudarcot fognak vallani, mert a megközelítésünk alapvetően hibás. Ez természetesen egyáltalán nem azt jelenti, hogy semmi ráhatásunk nincs semmire, és hogy ne is próbáljunk változásokat elérni a világban, hanem pontosan azt, hogy a szemléletmódunkon érdemes állítani megértve, hogy minden változásnak belülről kell elindulnia és a környezetet valójában csak úgy tudjuk megváltoztatni, ha saját magunkon változtatunk.
Kép Afif Kusuma – Unsplash