Az előző blogbejegyzésben arról írtam, hogy bár az alapvetően igaz, hogy a megoldás sokszor a komfortzónánkon kívül található életünk problémáira mégis érdemes óvatosan kezelni ezt a témakört, mert könnyen kiábrándultság és kiégés lehet belőle.
Mivel egy dolog egészen biztos: probléma volt, van és mindig lesz. Viszont az is biztos, hogy az élet nem csak problémákból, feladatokból és kötelezettségekből áll és az egyensúlyra érdemes odafigyelni.
Visszatérve azonban a komfortzóna kérdéskörére, az nem kérdés, hogy bizonyos esetekben kifejezetten érdemes belőle kilépni, ugyanakkor – ahogy erről már volt szó – egyáltalán nem az a cél, hogy folyamatosan kint legyünk a komfort zónánkból és folyton kényelmetlen helyzetben legyünk. Itt is, mint általában mindenütt tudatosság kérdése az egész. Vagyis, amíg a komfortzóna elhagyása a téma, addig mindig elsődleges szempont, hogy úgy és akkor lépjek ki belőle, amikor és ahogy annak valódi hatása van az adott helyzetre, problémára. Ez pedig azt jelenti, hogy főként azon dolgok mentén fogok kilépni, amikkel eredményt tudok elérni.
Ez látszólag nem tűnik olyan fontosnak, mégis igazából ez az egész komfortzóna kérdés kulcsa. Egyrészt mert megadja annak a komfortját, hogy van értelme, és lássuk be, hogy mi, emberek különösen szeretjük amikor úgy érezzük, hogy “megérte” a kényelmetlenség.
A teljesség kedvéért azt azért hozzá kell tennem, hogy szerencsére olyan nem történik, hogy valamibe csak öntöd bele az energiát és annak semmilyen hozadéka nincsen. Ismerős mondat: az energia nem vész el és tényleg! 🙂 (De erről részletesebben majd egy másik alkalommal írok.)
Mindenesetre az megtörténhet, hogy nem az elvárt eredményt kapjuk, mondjuk éppen azért, amit az imént említettem, vagyis hogy nem abba tesszük a munkát, amivel (az adott témában) eredményt lehet elérni. Vagy lehet azért is, mert általában alaposan alábecsüljük az időt, ami alatt azt a specifikus eredményt tényleg el lehet érni. Tehát nem arról van szó, hogy egyáltalán nem teszünk bele energiát, nem arról, hogy nem elég az intezitás, csupán arról, hogy időben nem szántunk rá eleget, ezért csalódottan abbahagyjuk mielőtt elérhetnénk a magunk elé kitűzött eredményt.
Mindezek eredményeként könnyen arra a jogosnak tűnő következtetésre juthatunk, hogy összességében nincs értelme elhagyni a komfortzónát, mert csak frusztráltak, stresszesek és aggodalmaskodóak leszünk tőle úgy, hogy közben el sem érjük amit szeretnénk, szóval egyszerűen nem éri meg a fáradtságot, nem éri meg a szenvedést.
Ezért használhatjuk jelzésként azt, ha azon vesszük észre magunkat, hogy ebben a “nem éri meg” mentalitásban vagyunk, hátralépve egy lépést nézzünk rá (érzelmileg) távolabbról vagy kérjük barátaink, mentoraink vagy akár szakember segítségét az adott terület más megvilágításba helyezésére. Sokszor ugyanis annyira benne vagyunk a saját sztorinkban, annyira magával ragad ez az intenzitás minket, hogy a nyilvánvaló dolgokat sem vesszük észre. Ilyenkor pedig jól jön egy vagy több másik nézőpont. Különösen fontos ez most azért, mert ez a jelenlegi Yang Föld Majom hónap is ilyen, s a tendencia 2022 második felében is meghatározó marad.
Kép Christopher Beddies – Unsplash
