Régóta formálódik bennem a gondolat, hogy írjak, mármint így nagyobb térben, közösségileg. Mert írni nagyon régóta írok, kezdetben naplót, aztán ahogyan ez alakult sokféle dolgot írtam már, sok mindenen átsegített az írás, rendezte a gondolataimat, vagy néha csak elég volt kiírni magamból bizonyos dolgokat, hogy megszűnjön az általuk rám gyakorolt nyomás. Írtam leveleket későbbi önmagamnak, gyakorlással kapcsolatos gondolatokat és megértéseket, a céljaimhoz és számomra fontos projektekhez terveket, stratégiát, manifesztációkat, közepesen népszerű közösségi média posztokat és rengeteg mást.
Emlékszem egyszer sok-sok évvel ezelőtt eszembe jutott, hogy a kung-fuval kapcsolatos dolgokat is írjam, akkoriban már jó ideje gyakoroltam és tisztán megvan az a pillanat, ahogy ülök a gyönyörű, de igen üres füzet fölött és csak mély megbánást és hiányt érzek, mert miért nem jutott eszembe ez hamarabb??? Ha így lett volna, akkor mostmár temérdek dolgom lenne, ehelyett pedig itt ülök és azt sem tudom hol kezdjem, elkeserítő és lehangoló érzés volt. Aztán valahogy túlléptem ezen és elkezdtem írni a dolgokat, a módszereket, a gyakorlatokat, a terveket, leginkább össze-vissza mindent, ami akkor éppen volt, hogy bepótoljam az űrt, amit éreztem. Később ez rendszereződött, és kialakult mit és hogyan akarok megőrizni és most több mint 10 évvel a történtek után olyan gazdag tárháza gyűlt össze mindennek, ami számomra a kung-fuval kapcsolatos, hogy néha pusztán azért veszem elő, hogy gyönyörködjem benne 🙂
Visszatérve azonban a bloghoz, és annak boncolgatásához, hogy miért is vágok bele végül, hogy hetente ilyen formában is megosszam a gondolataimat és önmagamat, talán kezdjük az egyszerűség kedvéért annak leszögezésével, hogy mit nem áll szándékomban. A blog célja nem az, hogy megmondja a tutit, nem az, hogy az egyedüli igazságot hirdesse, nem is gondolom hogy van egy helyes út, ami mindenki számára ugyanúgy járható kellene legyen és ugyanoda kell vigyen, és, ami szintén rendkívül fontos számomra: legfőképp nem szándékom azt közvetíteni, hogy bárkivel bármilyen baj van.
Viszont az egészen biztos, hogy itt-ott érezhetően sarkosabban fogok fogalmazni, vagy álláspontot nyilvánítani, azért hogy a kontrasztot nyilvánvalóvá tegyem, vagy felhívjam valamire a figyelmet, kifejezett célom egy másik nézőpontot adni, elgondolkodtatni és mindenkit arra biztatni, hogy menjen mélyebbre, ha a mintáiról, önismeretről, valódi önmagáról van szó. Szándékomban áll megosztani tapasztalatokat, élményeket, számomra működő vagy pont hogy részben vagy teljesen működésképtelen módszereket, irányokat.
Ez a blog olyan egy kicsit olyan, mintha leülnél velem beszélgetni: néha váratlanul érhet, amivel szembesülsz, rámutathat félelmekre és disszonanciákra, ezért sokszor kényelmetlen, sőt szokatlanul felkavaróvá is válhat, máskor viszont éppenhogy megerősít benne, hogy jók az irányok, így mélységesen megnyugtató, végtelenül támogató és a kiteljesedésedet inspiráló.
Kép: Noémi Macavei-Katócz – Unsplash
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#006fa1;padding:15px; border-radius:5px”]
