Az egyensúly izgalmas és érdekfeszítő témakör, mert számtalan koncepció és tévhit kapcsolódhat és a tapasztalataim szerint kapcsolódik is hozzá.
Az egyik személyes kedvencem az, hogy valami miatt arra vágyunk, hogy az egyensúly egy véges dolog legyen, valami fix, amit egyszer elérsz, kipipálsz és onnantól vége van, mert készen van. Ám ez elég hiábavaló törekvésnek tűnik egy olyan univerzumban, aminek egyetlen állandó törvényszerűsége a változás maga.
Mert az nem kérdés, hogy minden változik, minden és folyamatosan. És ez az állandó alakulás egy törvényszerűséget, vagy ciklikusságot követ, vagyis egyáltalán nem rendezetlen és össze-vissza történik még akkor sem, ha onnan, ahol éppen állunk látszólag nincsen túl sok értelme.
Ha visszanyúlok a változás egyik ősi keleti szimbólumához, a Yin-Yang jelhez, akkor az szépen reprezentálja a változás törvényszerűségeit. Először is, hogy nincsen értelmük egymás nélkül, a Yin nem értelmezhető csak a Yang tükrében és fordítva. Ezért kölcsönös függőségben vannak, és mindegyiknek megvan a megfelelő ideje. Nem beszélhetünk nappalról éjszaka nélkül, fényről árnyék nélkül.
Eldönthetjük-e például hogy mi a fontosabb, elindítani valamit vagy megtartani? Persze a hagyományos “attól függ” válaszon kívül, mert kontextus nélkül ez a kérdés valójában nem megválaszolható, tegyük át szélsőségbe, hogy leegyszerűsödjön a kérdés. Elég lenne-e megtartani csak azt amid van, de soha semmi újat nem tapasztalni semmilyen szinten, vagy működne-e az ellentéte, mindig csupa-csupa új, amiből viszont semmit nem vagyunk képes megtartani. Vagy vegyünk egy másik klasszikus példát, a táplálék és gasztronómia kérdéskörét. Elég lenne-e olyasmit enned, ami tápláló, de borzasztóan néz ki és rossz íze van, hiszen megadja a testednek amire szüksége van, vagy éppen ellenkezőleg nézhet ki a legcsodálatosabb módon és fantasztikus ízekkel, ha a test szintjén nem táplál. Azt hiszem ebből egyértelmű a válasz, mindennek megvan a maga ideje és helye.
Ha tovább figyeljük a Yin és Yang játékát észrevehetjük a következő törvényszerűséget, hogy erejük csúcsán valójában ellentétükbe váltanak és utat adnak a másiknak. Tehát amikor a Yin tetőzik, megszületik a Yang. Mint ahogy ez az év vége felé haladva is így lesz. A júniusi nyári napforduló óta, ahol is a Yang érkezett ereje csúcsára a Yin egyre növekszik, tetőpontját majd decemberben, a téli napfordulókor éri el, ahol is a legsötétebb időszakban megszületik majd a fény, vagyis a Yang. Ez adja meg a dolgok kiszámíthatóan ciklikus természetét, mely azzal a felvillanyozóan szomorú igazsággal jár együtt, hogy semmi sem tart örökké, a jó dolgok is elmúlnak, de a rosszak is. Ez biztosítja, hogy hosszú távon nem ragadunk bele egyetlen állapotba sem.
Egészen sok minden megfigyelhető még a Yin és Yang kapcsán, ám most mégis visszatérnék az év témaköréhez, ami az önazonosság. Az eddigi témákkal ez igazából egészen szoros összefüggésben áll. Az önművelés és önfejlesztés is olyan témakör, aminél várunk és vágyunk egy befejezettséget, egy olyan pontot, amikor hátradőlhetünk és azt mondhatjuk készen vagyunk. Azonban ez nem lehetséges – legalábbis ebben az univerzumban nem. Ez nem az eredményekről és véglegességről szól, hanem elsősorban a tapasztalásról és a jelenlétről. Félreértés ne essék, én szeretem a jó célokat és a jó eredményeket, mondhatni hobbim a célkitűzés és a hatékonyság 🙂 ez az univerzum azonban arra tanít, hogy az út és cél egymás nélkül pont annyira értelmetlen, mint megpróbálni különválasztani és elszakítani egymástól a Yint és a Yangot. Az út cél nélkül, csak sodródás, a cél az út (élvezete) nélkül pedig csak kötelesség és munka. És valójában a nagy titok az, hogy a mérleg nyelve, mi magunk vagyunk. És erről a mostani hírlevelemben írok majd néhány gondolatot 😉
Kép <a href=”https://www.freepik.com/free-photo/top-view-hand-holding-ying-yang-symbol_9469655.htm#query=Yin%20Yang&position=10&from_view=search&track=ais”>Freepik</a>
