Az elköteleződés egyik igen érdekes vetülete az, hogy hogyan csináljuk, vagy pontosabban hogyan kerüljük meg. Az egyszerűség kedvéért kihagyva most azt az állapotot, amikor teljesen elkerüljük a felelősségvállalást, ami egyébként az elköteleződés egyik fontos velejárója, vegyük példaképpen, azt a helyzetet, amikor már teszünk lépések céljaink irányába, ám még mindig kétségeink és félelmeink vannak.
A fenntartásokhoz nyilvánvalóan köze van annak, hogy ha valamit választunk, akkor ezzel egyidőben nagyon sok mindent nem választunk, azaz azzal, hogy egy dolgot akarok, lemondok az összes többiről. Ilyenkor a legtöbb ember a FOMO és a hiánymentalitás miatt arra koncentrál, amiről lemond, ahelyett, hogy arra összpontosítana, ami lényeges volt számára és amit választott. Erre leggyakrabban a kút példáját szoktam hozni, ha szomjas vagyok és vizet szeretnék, akkor hiába ások sok helyen kis lyukakat a földbe, nem járok sikerrel, a kúthoz egy helyen kell elég mélyre ásnom.
Ezért aztán általában fél szemmel mindig mást nézünk, hogy van-e szebb-jobb-érdekesebb, ezért félgőzzel csináljuk csak dolgainkat, nem is tudunk teljesen jelen lenni bennük. Ilyenkor olyanok vagyunk mint a népmesebeli lány, hisszük is meg nem is, tesszük is meg nem, így ha nehéz helyzet elé kerülünk inkább viszakozunk, elkerüljük vagy kifogásokat gyártunk, hogy miért nem.
Azonban van egy kevésbé nyilvánvaló oldala is annak, ha csak félgőzzel csinálunk mindent: ez nagyszerű önvédelem. Mert ha nem adtam bele mindent és kudarcot vallottam, akkor mindig mondhatom azt, hogy igen-igen, de ha mindent beleadtam volna, akkor biztos másként történt volna. Ezzel szemben, ha mindent beleadunk és úgy nem sikerül elérnünk a kitűzött célt, akkor azt sokkal drámaibbnak éljük meg, mert nagyobb tétje volt számunkra. Ugyanakkor fontos itt rögtön különbséget tennünk e két dolog között, hogy kudarcot vallottam és nem sikerült. A kudarc valójában az, ha nem adtam bele mindent, netalántán egyáltalán meg sem próbáltam. Az viszont, hogy a legjobb tudásom és képességeim szerint jártam el, pusztán egy nem sikerült. Fontos tehát megértenünk, hogy a siker vagy kudarc nem az eredmény függvénye, hanem elsősorban a hozzáállásunké, így valójában kudarc nem érhet minket addig, amíg mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Elvégre Edison esetében sem arra a hatezervalahányszáz kísérletre emlékszünk, ahogyan nem találta fel az elektromos izzót, hanem arra az egyre, amikor igen 🙂
Kép Terry Vlisidis – Unsplash
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]