Az eredményeket mindenki szeretne, ez nem is kérdés. Az eredmény jó érzéssel tölt el minket, javítja az önbecsülésünket, növeli a (vélt vagy valós) megbecsülésünket mások szemében, sokszor akár azt is érezzük, hogy láthatóvá tesz minket a társadalom számára, mert senkiből valakivé varázsol minket.
Amit azonban már a többség nem szeretne, az az oda vezető út, és ennek csak egy része az, amiről az előző bejegyzésben volt szó. Egy másik, igen jelentőségteljes része, hogy egyszerűen nem akarjuk azt a munkát, ami vele jár, sőt eszünk ágában sincsen lemondani a komfortos kis életünkről azért cserébe, hogy lehetőségünk nyíljon elérni valami bizonytalant. Mert persze jó cél az X vagy Y, de ha mondjuk minden nap 6-kor kell kelni érte, akkor már annyira nem is érdekes, merthát van életünk is, és néha el kell menni bulizni és akkor nem fogok tudni felkelni 6-kor…
Természetesen mindannyiunkban megvannak ezek a halogatást és kifogásgyártást támogató hangok szolídabb vagy erősebb formában, a kérdés csupán az, hogy hallgatunk-e rájuk? És itt kanyarodnék vissza arra, hogy miért is fontos a jó cél megválasztása, az olyan célé, ami belülről jön, ami tényleg megmozdít, ami valóban számít nekünk. A legtöbb általunk választott cél inkább vágyálom kategóriába tartozik, olyan dolgok, amiket megláttunk másoknál és megtetszettek, olyanok amiket a társadalom sugall, hogy ezt válasszuk, vagy amit elvárásokból szedtünk össze és a “de jó lenne, ha ; kellene ; illene” kategóriákba sorolhatóak. Ezek, mivel valós mozgatóerővel nem bírnak, előbb-utóbb kifakulnak és háttérbe szorulnak, mert nem fogunk tudni értük kitartóan tenni.
A harmadik, a korábbi bejegyzésben már említett paramétere az eredményeknek az elköteleződés. Az elköteleződés azt jelenti, hogy van egy álmom, akkor annak megvalósulásáért folyamatosan cselekszem, sőt mindent megteszek, amit szükséges, hogy elérjem a kitűzött célt, mert fontos nekem, mert belülről jön. Nincsen olyan kívülről jövő cél, amiben annyi időt, energiát tudnánk befektetni, amit olyan kitartóan tudnánk csinálni, mint azt, ami belőlünk fakad. (Ugyanakkor ez semmiképp sem jelenti a “cél szentesíti az eszközt” ideológiát, hogy mindenen és mindenkin gázoljunk keresztül az álmaink megvalósítása érdekében!)
Az elköteleződés természetesen megköveteli, hogy hajlandó és képes legyek kimozdulni a komfort zónámból, hogy a céljaimat támogató új szokásokat alakítsak ki, sőt akár azt is megkövetelheti, hogy teljesen átrendezzem az egész életemet. Ugyanis a belülről jövő célok összhangban vannak a valódi önmagunkkal, annak kibontakoztatásával és a világban való megjelenítésével. Tehát attól függően, hogy eddig mennyire önazonos életetet éltünk, mennyire úgy volt kialakítva az életünk, ahogy az a valódi önmagunkat tükrözze változásnak jönnie kell. A változást pedig nem szeretjük, sőt néha kifejezetten utáljuk is, és jobbára addig halogatjuk, amíg már nincs választásunk.
Kép Ashley Batz – Unsplash
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]