Modern társadalmunk egyik legnagyobb átka az egyébként oly nagyra becsült arisztotelészi logikából adódik, amiben is egészen korán, alaposan megtanuljuk, hogy A az A és B az B, és ettől fogva ezt tekintjük természetesnek. Míg vannak olyan területek, ahol ez a tudás hasznunkra válik, vannak a valóságnak olyan részei, amiben azonban nem pont így működik, hiszen ott a gyakorlatban sokszor kiderül, hogy A az B és C, sőt gyakran D és E is egyben, egyszerre és egyidőben. Sajnos ez a gondolkodásmód később nagyon megnehezíti a mindennapi életünket, mivel kizárólagosságra tanít minket, így aztán a megszokásainkat követve egyre inkább VAGY-VAGY-ban gondolkodunk jelentősen leszűkítve ezzel lehetőségeinket.
Ehhez hozzáadódik az is, hogy a világot amúgy is szeretjük fekete-fehérben érzékelni, jóban és rosszban gondolkodni, mert az egyértelművé teszi a helyzetet és megkönnyíti a viszonyulásunkat mindenhez. Azonban már ez is alapvetően polarizációt hoz létre duálissá merevítve a valóságot az én és ti viszonylatában, amit csak tovább fokoz a VAGY-VAGY logikája, így gyorsan eljutunk a hatalmi játszmákhoz és különféle konfliktusokhoz, mivel vagy nekem van igazam, vagy neked, vagy én nyerek vagy te, szembefordítva és ellenségekké téve az egyébként egymással csak látszólag szemben álló feleket.
Egy másik hátránya a VAGY-VAGY koncepciójának, hogy lehetőségek leszűkülése csapdába csal minket és azt az érzetet kelti, hogy nincs választásunk. Amikor pedig úgy érezzük nincs választásunk nem tudunk jó döntést hozni, belepörgetjük magunkat és persze bele is ragadunk ugyanabba a gondolati- és érzelmi körbe, ahonnan aztán nem szabadulunk egykönnyen.
A kérdés tehát az, hogy hogyan lássuk azt, amit nem látunk? Hogyan léphetünk ki saját elménk korlátaiból? Ezen először is az segíthet, ha megtanulunk VAGY helyett ÉS-ben gondolkodni, azaz kizárólagosság helyett tartalmazásban. Amikor két, látszólag akár egymásnak ellentmondó út áll előttünk, lépjünk egyet hátrébb és vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy mi lehet az a megoldás, ami vagy mindkettőt egyesíteni tudja vagy egy harmadik, mindkettőtől független választást kínál. Természetesen ez a gyakorlat is olyan, mint egy izom, minél többet eddzük annál erősebb lesz, minél gyakrabban gondolkodunk tehát VAGY helyett ÉS-ben, annál könnyebben áll rá az agyunk és annál egyszerűbb meglátni ezt bármelyik helyzetben.
Kép Markus Spiske – Unsplash
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]
