A bátorság és a félelem viszonya érdekes kérdés, sokféle hiedelem övezi őket. Először is azt szeretném leszögezni, hogy részemről a bátorság egyáltalán nem a félelem hiányát jelenti, azt inkább őrültségnek nevezném. Szerintem a bátorság az, hogy tisztában vagy a félelmeiddel és azokkal együtt és nem ellenére teszel dolgokat. Azaz nem erőszakolod meg magad, nem húzod át magadon izomból, hanem ránézve a félelmeidre, de értékelve, helyén kezelve és figyelembe véve őket határozol arról, hogy hogyan cselekszel.
A félelmeket hajlamosak vagyunk alapvetően rosszként kezelni és felbukkanásukat, helyzettől függően, kudarcként megélni. Pedig a félelmeknek, éppúgy mint a többi érzelemnek, megvan a maga helye és szerepe az emberi létezésben. Az érzelmek egyfajta jelzőrendszerként működnek, intenzitásukat sokszor a figyelmünk és tudatosságunk mértéke határozza meg. Minél kevésbé vagyunk tudatában annak, ami velünk történik annál nagyobb ingerre van szükségünk, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy valami van. Azonban még akkor is, amikor benne találjuk magunkat az érzelmek és gondolatok viharában, hajlamosak vagyunk nem tudomást venni róluk, vagy lebecsülni, lekicsinyíteni hatásukat és úgy tenni, mintha minden teljesen rendben lenne, mikor nyilvánvalóan nem így van. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy adjuk meg magunkat a viharnak és csak sodortassuk magunkat az árral, de letagadni azt, ami van, nem túl szerencsés választás.
Ugyanakkor az is igaz, hogy azért a szélsőséges megoldások között válogatunk, mivel nagy többségünknek nincsenek jó mintái, nincsenek megfelelő módszerei az érzelmek helyes kezelésére, mivel sajnos ezt a mai modern világban nem tanuljuk meg. Ezek hiányában többnyire két utat látunk magunk előtt: vagy elfojtjuk érzelmeinket és nem veszünk tudomást róluk, vagy pedig másokra borítjuk, hogy kiéljük őket. Valójában egyik sincs a harmonikus megélésű oldalon és vagy önmagunkban vagy a környezetünkben okozunk vele változó mértékű kárt. Az egyensúlyt az jelentheti, amikor képesek vagyunk megélni az érzéseinket, megengedhetővé válik bármelyik érzelem megélése számunkra, ugyanakkor nem kell tartanunk tőle hogy elragadnak minket.
Ugyanez a helyzet a félelemmel is, a félelem jelzi, hogy valamire érdemes odafigyelnünk, alaposabban tanulmányoznunk a forrását és a kiváltó okokat. Miután ezeket megtettük és mérlegeltük a teljes helyzetet, már ennek figyelembevételével tudunk egy sokkal megalapozottabb, de szabad döntést hozni.
Kép Sydney Sims – Unsplash
[TheChamp-FB-Comments style=”background-color:#6aa0ba;padding:15px; border-radius:5px”]
