Ahogy a naptári év utolsó hónapjához érkeztünk közeleg az év energetikai mélypontja, a legyinesebb időpillanat, a decemberi napforduló. A Víz energia, ahogy azt az előző bejegyzésben részletesebben kifejtettem, egyébként is hordoz egy befelé fordító, önreflexióra ösztönző minőséget és ennek egyfajta csúcspontja, vagy a képzavart elkerülve inkább azt mondhatnám mélypontja, a téli napforduló, ami egyben a fény születését is jelenti.
Ezt kezdetektől fogva rendkívül érdekesnek találtam, hogy amikor a nyarat ünnepeljük (nyári napforduló) valójában megszületik a yin és elindulunk a sötétségbe és amikor a telet ünnepeljük (téli napforduló) igazából már megszületik a fény (yang). Nem véletlen, hogy a Jing telével indul el a Shen tavasza is, ahol új ötletek, új távlatok nyílnak míg a test visszahúzódik és a tél megélését követi. (Ha még nem hallottál erről a koncepcióról, az évszakok és a Három Kincs kapcsolatáról, akkor érdemes lehet belehallgatnod az Ősi Pecsét podcastom 7. évadába, ahol is egész évben erről beszélgettünk és részletes átnéztük mikor hogyan is vannak a dolgok az év folyamán és az milyen jellemzőkkel, minőségekkel jár.)
A Yang Fa Sárkány évéből azonban továbbra is hátra van még jó másfél hónap, ami lehetőséget ad, az időszak energiáinak függvényében az áttekintésre, összegzésre, reflektálásra, hogy megértsük, megérezzük sikerült-e együtt mozognunk az idei Sárkánnyal még mielőtt továbblépnénk a következő évre. Ám az is előfordulhat, hogy mire ideérünk eléggé elfáradtunk és elegünk van az egész évből és legszívesebben visszahúzódnánk és nem foglalkoznánk semmivel, nemhogy áttekintsünk és értékeljünk. Általában ez annak a jele, hogy túlvállaltuk magunkat és az évben még hátramaradó kötelezettségeink teherként nehezednek vállainkra. Érdemes lehet ilyenkor mégis megállni egy pillanatra és feltenni a kérdést, hogy mi történik ha ezek nem most valósulnak meg, mi történik hogyha egyáltalán nem történnek meg? Túljutva az első reakciónkon: “az nem lehetséges” és “erről szó sem lehet” felháborodáson, sokszor megállapítható, hogy igazából tényszerűen nincsenek súlyos következmények, legfeljebb olyanok, amiket súlyosnak ítélünk meg, érzünk.
Az összegzés a továbblépés fontos eleme, kihagyni olyan, mintha alapok nélkül állnánk neki házat építeni. Mégis sokszor elhagyjuk, mert van egy szembesítő hatása, egy X behúzása a térképen “Ön itt áll” éppúgy, mint a célok áttekintésénél, ránézünk és megállapítjuk meddig jutottunk. Ez pedig a kudarctól és megszégyenüléstől való félelmünket triggereli, hogy nem sikerült, hogy nem itt kéne tartanom, hogy … Pedig alapvetően csak egy támogató, visszajelző pont, ami megmutatja, hogy mi az, ami van. Az ítélkezést már mi tesszük hozzá.
Persze ha már véleményezni kell, akkor tehetnénk ezt konstruktívan is, például megértve hogy mik a prioritásaink, hogy mit akarunk valójában, vagy éppen azon eltűnődve, hogy kik vagyunk most ahhoz képest, akik akkor voltunk, amikor az év kezdődött. Mert változás egész biztosan van és a viszonyítás alapja csak is mi magunk lehetünk. A kérdés az hogy mi és milyen irányú. És hogy elégedettek vagyunk-e ezzel a változással? Amennyiben pedig nem, nos, a Sárkány évnek még nincs vége 😉
Kép Joshua Rodriguez – Unsplash
